Amikor Alex Furguson számára nyilvánvalóvá vált, hogy klubja 1997 tavaszán a bajnokságot és az FA-kupát is "odaadja" az Arsenalnak, fáradt, megtört hangon csak ennyit mondott: "Már bánom, hogy nem erőltettem meg jobban Jesper Blomqvist szerződését!"

A svéd középpályás nyilvánvalóan nagy bóknak tartja a nyilvánosságra jutott mondatot, mégis, a Man United hívei számára ez többet jelentett egy szimpla átigazolási tervnél. Valami olyasmit, hogy a Főnök rájött arra, Cantona távozása, Giggs és Keane gyakori sérülései miatt nem támaszkodhat kizárólag a klub által nevelt játékosokra. Világos volt, Ferguson mindent megtesz majd nyáron azért, hogy minden csapatrészen megerősítse egyébként sem gyenge alakulatát.

A skót menedzser összesen 27,75 millió fontot (több mint tízmilliárd forint �) emeltetett le a klub bankszámlájáról. Még szinte el sem ült a duplázást köszöntő mámor a londoni Highburyben, amikor a Man United megtette az első lépést a trón visszafoglalására. Ferguson úgy gondolta, itt az ideje, hogy a veterán Gary Pallister helyére világklasszis középső védő kerüljön a csapatába. Bryan Robson Middlesbrough-ja 2,5 millió fontot kínált a profikarrierjét egyébként a Boróban is kezdő hátvédért, így Fergie-nek nem kellett garasoskodnia. Különben is: ma már világos, annyit költött, amennyit csak akart. Egy volt a lényeg, valóban erősödjön még tovább a keret.

Amikor Ferguson bejelentette, hogy 10,75 millió fontért leszerződtette Jaap Stamot, a PSV hátvédjét, kevesen gondolták, hogy a United története egyik legjobb befektetését tette meg. Sokkal inkább a kételkedők kaptak hangot, sokan túlzottnak tartották az összeget. Stam egy volt csak a jó hátvédek közül, a vételi ár pedig a földkerekség legdrágább védőjévé emelte. Ferguson azonban bízott a szemében és a döntésében. Határozott, eltökélt volt.

Ugyanolyan, mint amikor Jesper Blomqvistért indult (újra) harcba. A svéd legényt nem nagyon tartóztatta a Parma, az olasz klub még örült is, hogy 4.4 milló fontra feltornászta az árat.

A csatársor acélosítása nem ígérkezett könnyűnek. Ferguson több héten keresztül tárgyalt az Aston Villa vezetőivel, amíg végre megszületett a megállapodás: a bajnoki idényt meglepően jól kezdő birminghami gárda hajlandó lemondani az - utóbbi fél évtizedet tekintve - legeredményesebb csatáráról. Dwight Yorke sietett leszögezni, neki gyermekkori álma teljesült azzal, hogy az Old Traffordra kerül.

Ám azt nem tudhatta, legfeljebb remélhette, hogy ilyen pazar szezon áll előtte. Ráadásul nem jött éppen jó pillanatban: az United kétségbeejtően kezdte az 1998 - 99-es évadot. Az Arsenal a Charity Shieldért játszott mérkőzésen "tönkreverte" a trón visszafoglalására készülő manchesterieket a Wembleyben. A háromgólos különbség megfelelt a játék képének �

Ugyanis rossz formában volt a csapat. Az Old Traffordon - a bajnoki nyitányon - például kétgólos előnyt adott a Leiester Citynek. Teddy Sheringham fejesgólja, valamint David Beckhamnek a 90. percben szabadrúgásból a kapuba csavart labdája legalább a vereség szégyenétől megkímélte a "vörös ördögöket".

De ki fogadott volna akkor arra, hogy a szezon végén három trófea is bekerül az Old Trafford kupatermének díszhelyére?

Ferguson egyenlőre azzal volt elfoglalva, hogy ki fog gólt lőni csapatából. Merthogy a Man United az Upton Parkba a West Ham United elleni bajnoki, majd az LKS Lódz elleni Bajnokok Ligája-selejtezőn is gól nélküli döntetlent játszott. Londonban a közönség - hosszú előkészületek gyümölcsét learatva - megállás nélkül tüntetett David Beckham ellen, emlékeztetve az argentinok elleni kiállítására. Két nappal a lódzi selejtező után az UEFA kisorsolta a Bajnokok Ligája őszi menetrendjét. Fortuna nem kedvezett a manchestrieknek, a Bayern Münhen és a Barcelona is ellenfélül jutott. A negyedik csoportrésztvevő, a dán Brøndby - Peter Schmeichel korábbi csapata - a másik kettővel ellentétben kisebb falatnak tűnt.

Mindenestre Martin Edwards, a klub elnöke nem tört össze az ellenfelek nevének hallatán: "Ha már egyszer belevágtunk, menjünk a nehezebb úton �" - mondta, merthogy úgy nem sem akadt más lehetőség.

Meg különben is: mindent lehetett mondani, csak azt nem, hogy szimpla napokat ért meg a klub. Akkoriban jelentették be ugyanis, hogy Rupert Murdoch, illetve a BSkyB megvásárolná a Manchester Unitedet. A 623,4 millió fontos vételi ajánlat egyszerűen visszautasíthatatlan volt. Martin Edwards hamarosan közölte a nagyvilággal, hogy az elnökség hajlandó eladni az egyesületet.

Nem túlzás, kitört a botrány. A szurkolók sírtak, követelőztek és protestáltak. Végül az üzletből nem lett semmi, persze nem a fentiek miatt.

A pályán nagyobb sikereket ért el a klub. Az újonc Charlton Athletic ellenni 4-1-es diadal megfelelt az erőviszonyoknak, mégis meglepetést keltett. Alan Curbishley legénysége ugyanis addig veretlenül vette a bajnoki akadályokat. A londoniak vezettek az Old Traffordon is, de aztán Yorke és Solksjær is két gólt szerzett. Yorke amúgy is kezdte törleszteni az árát: a Coventry City elleni bajnokin is ő volt az egyik gól szerzője.