Adatok:
Születési idő:	1973. február 26.
Leigazolt:	1996. július 23.
Ára:	1.5 millió font
Debütált:	1996. augusztus 25.
Nemzetiség:	norvég
Születési hely:	Kristiansund
Poszt:	csatár

1996 nyarán Alex Ferguson öt új külföldi játékossal erősítette meg a keretét. Kettőt közülük mindenki jól ismert: sem Jordi Cruyffot, sem az alig véget ért Európa-bajnokságon feltűnt Karel Poborskyt nem kellett túlságosan bemutatni. A norvég Ronny Johnsenről már kevesebbet hallottak, viszont az nem tűnt rossz ajánlólevélnek, hogy védő létére ő tartotta a norvég átigazolási rekordot. Raimond van der Gouw, az új holland kapus nem kapott sok figyelmet, mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy rá a tartaléksor vár.

Ám az ötödikre mindenki kíváncsi volt, viszont senki nem ismerte. Ole Gunnar Solskjaer úgy festett, akár egy túlkoros, nagyra sikerült napközis. Mi tagadás, nehéz volt elhinni róla, hogy a Man United későbbi házi gólkirályát tisztelhetik a személyében.

A 23 éves srác meglehetősen szerényen viselkedett, s egyre csak azt ismételgette, hogy mekkora megtiszteltetés a Norvégiában legnépszerűbb külföldi klubban játszani. Aztán még hozzátette, hogy boldog lesz, ha karácsonyig két-három meccsen pályára léphet. Úgy számított, hogy sok idő kell, amíg felveszi az angol bajnokság hatalmas tempóját. Fergie mosolygott a szófukar valósággal szónoklatnak tűnő gondolatfüzéren. Ő pontosan tudta, nagyon hamar eljöhet a szupertehetséges srác ideje.

A MU harmadik bajnokiján, a Blackburn ellen, már mély vízbe dobta. Ole Gunnar még azon a meccsen megszerezte első gólját a Premire League-ben. S aztán sorra jött a többi. Három hónap alatt az egész világ megismerte a nevét, s az Old Traffordon ráragasztották a "baby face assasin (babaarcú gyilkos) becenevet. A fiatal norvég villámkarriert futott be Angliában. Néha maga is megretten attól, milyen magasra jutott. Ő, a kristiansundi srác, akiből majdnem birkózó lett. Ole Gunnar ugyanis a tengerparti kisvárosban nőtt fel, békés, boldog gyerekkorban.

Apja Oyvind sokáig kapacitálta, válassza a futball helyett a birkózást. Nem csoda, az "öreg" maga nagyágyúja volt a sportágnak, legalábbis a hazájában. A hatvanas évek legvégén ötször is országos bajnok lett. Ole Gunnart is tanította egy ideig bírkózni - ennek is tulajdonítható a fia erős felsőteste, de aztán a nejével, Britával belátták, hogy a srácot a futball érdekli. Meg a gitározás! Ole Gunnar kiskamaszként kockás zakóban tekeregve próbálta a kedvencét, Elvis Presleyt utánozni! Alighanem Ian Rush imitálásában nagyobb sikere volt. Mert a liverpooli klubért rajongó legény zenei babérokra nem igazán pályázhatott, ezzel szemben 14 évesen már kilenc gólt vágott egyetlen kölyökmeccsen.

Érdekes, ennek ellenre nehezen jutott előre. Huszonegy éves korában még a Clausenengen FK nevű, harmadik ligás csapatban játszott. 1995 első hónapjaiban az élvonalban frissen feljutott Molde vásárolta meg. Szerencséjére kitűnő edző, a hajdani válogatott játékos, Age Hareide kezébe került. A negyvenes éveinek közepén járó egykori játékos, maga is profi volt Angliában - épp Manchesterben, de a Citynél - az első pillanattól az európai karrierre készítette fel játékosát. Solskjaer pedig kitűnő alany volt. Első élvonalbeli szezonjában 26 mérkőzésen 20 gólt, a másodikban tizenhaton tizenegyet lőtt. Akkor már érdeklődött iránta a Cagliari és a Hamburger SV is, de a MU megkeresése, mindenkit elhomályosított.

Hareidének nem kellett sokáig győzködni a családot, hogy a fiuknak el kell indulnia szerencsét próbálni. Ugyanakkor felhívta Alex Fergusont, s részletesen bemutatta neki tanítványát. "Ole már korábban is külföldre tudott volna szerződni, de azt tanácsoltam neki, hogy várja ki, ameddig tehetségéhez méltó klub keresi meg. Ez volt a Manchester United" - mondta Hareide, aki így emlékezett Fergusonnak mondott egyik profetikus mondatára: "Már most is minden helyzetből lő, de azért van még mit tanulnia. Ugyanakkor el fogsz csodálkozni, milyen jó játékost ismersz meg benne." Ferguson nem csodálkozott, cselekedett is. Egyre nagyobb szerepeket osztott rá. Andy Cole sérülése miatt szüksége volt a gólerős csatárra, ugyanakkor a híresebb Cruyff és Poborsky csak kispadról nézte, hogy szilárdítja meg helyét a csapatban a számukra ismeretlen norvég. Ole Gunnar hamar sztár lett az Old Traffordon. Őt kereste a legtöbb újságíró, tucatjával kapta a leveleket a világ minden tájáról. A srác azonban két lábbal állt a földön. "Norvégiában hiába lő valaki sok gólt, ha jól szerepel a csapat, az mindenki érdeme. Itt minden másként van. Engem ünnepelnek, mert én rúgom a gólokat, de ez igazságtalan a többiekkel szemben. Legalább annyi fény járna azoknak is, akik kialakítják a helyzeteimet."

Az Old Traffordon is rajongtak érte, de Norvégiában minden képzeletet felülmúlt a népszerűsége. Egymás után köthette a reklámszerződéseket, s az újságok állandó szereplője lett. A norvégok kedvenc játékosa a norvégok kedvenc klubjában. Ole Gunnar Solskjaer 19 gólt lőtt első angliai szezonjában. Ebből egyet a Bajnokok Ligájában, a többit a bajnokságban. Villámgyors fejlődése még a csapattársakat is meglepte. Eric Cantona egyenesen Jean-Pierre Papin-hez hasonlította a valóban JPP alkatát és gólérzékenységét formázó norvég csatárt. Külön is foglalkozott vele, az első pillanattól kezdve a barátságába fogadta.

"Nem lenne igazságos az apámmal szemben Ericet második apámnak nevezni, de elmondhatatlanul hálás vagyok neki. Naphosszat magyarázott nekem arról, mikor hová helyezkedjek, mikor hová induljak be, mikor hová adjam a labdát. Sohasem találkoztam hozzá hasonló kvalitású futballistával." A következő idényben már jobban ügyeltek rá az ellenfelek, nem sikerült olyan jól számára az idény, ahogy elképzelte. Ráadásul 1997 őszén megsérült, nehezen szedte össze magát a kihagyás után. Huszonkét meccsen hat gólt szerzett. A vb sem sikerült túl jól számára, Egil Olsen nem találta meg a helyét az egycsatáros formában.

A kapitány inkább Tora Andre Flot választotta. Ole Gunnar a torna utáni időszakban is hozott nehéz perceket, Dwight Yorke személyében erős konkurenst kapott. A tottenham le akarta őt szerződtetni nyáron, de ő - immár világos: a maga és a Manchester United nagy szerencséjére - a maradás mellett döntött. Mindössze tizenhát meccsen volt a kezdőcsapatban a szezon különböző mérkőzésein, de így is 18 gólig jutott. Ő lett a "szupercsere", vagyis a supersub - mint hajdanán David Fairclough a nagy Liverpoolban.

A Carling Premiershipben egyetlen csatár sem volt olyan termelékeny, mint éppen ő: átlagosan 71 percenként talált a kapuba! Három meccse különösen emlékezetes: a január 24.-i Liverpool elleni FA-kupa mékőzés, a febrúár 6.-i Nottingham elleni 8-1-es bajnoki és a Bajnokok ligája döntőja. Eőbbin a 88. percig vesztésre állt az United aztán Yorke egyenlített, majd a sérülések miatti hosszabbításban Solskjaer kivégezte a "vörösöket". A city Groundon a második félidő közepe táján állt be, aztán 10 percen belül vágott egy négyest. A 81., a 87., a 80., és a 91., perc is hozott Solskjaer gólt.

Aztán következett a Bajnokok ligája döntője. A 81. percben lépett pályára - s megint az övé volt az utolsó szó. "Amikor meghallottam, hogy nem vagyok a kezdőcsapatban, arra gondoltam, hogy jó lenne csereként beállni, és valami emlékezetessel segíteni a csapatot. A valóságról azonban nem is álmodtam. Azt gondoltam, a fáradt Bayern védők között lehet esélyem. Már hamarabb is betalálhattam volna, de Gary neville beadása után Kahn elcsípte a fejesemet. Aztán a végén következett az a perc, amelyet sohasem fogok elfelejteni. Teddy megcsúsztatta a labdát, s én már léptem is a labdáért. Életem legszebb pillanata volt!" - idézte később. A Bayern elleni siker még inkább megacélozta. Marad az Old Traffordon. Azt mondja, nem rajong a kispadért, de mindig elfogadja Ferguson döntését. Mert azt viszont tudja, hogy az ő klubja - kapjon bármilyen ajánlatot is mástól - a Manchester United.

Soskjaer nem is remélhette, hogy meg tudja ismételni azt a híres gólját a Bayern ellen, de továbbra is híres maradt a kapu előtti gólérzékenységéről. A következő évben ismét szerzett egy amolyan "Solskjaeros" gólt a Bordeaux ellen. Öt perc volt hátra, amikor csereként bejött, majd gyakorlatilag az első labdaérintéséből gólt szerzett. Ferguson felismerte, hogy Solskjaer akkor a leghasznosabb a csapatnak, ha csereként áll be, és nem kezdőként játszik.

A fáradt védők mellett több esélyt látott egy "Ole" gólra, mintha az elejétől a végéig pályán lett volna. A következő szezonban folytatta a góltermelést Teddy Sheringham párjaként, akivel nagyon hatékony volt. Özönlöttek a gólok az egész szezon alatt, leginkább csereként beállva. Az év legszebb Ole góljai közé lehet sorolni a késői győztes gólját a Charton és az Aston Villa ellen a Villa Parkban.

A 2001/02-es szezon Ole gunnar minden kétséget kizáróan legjobb szezonja volt. Az új "partnerével" Ruud Van Nistelrooy-al jól megértették egymást, és Ole 26 gólt szerzett a szezonban, illetve egy mesterhármast is jegyzett a Bolton ellen. A következő szezonban hátravontabban játszott, köszönhetően Ferguson taktikai változtatásainak. Ekkor Solskjaer egy új oldaláról mutatkozott be. Nagyszerűen adta be szélről a labdákat, mint például, amikor Giggs fejére varázsolta a labdát, ezzel egyenlítve az Arsenal ellen a Highburyben.

Századik gólját az idény nyitó meccsen idegenben a West Brom ellen szerezte meg, és meg sem állt 15 gólig a szezon során. Az év legszebb momentuma a Newcastle elleni egyenlítő gólja, és a Liverpool lemosásakor (4-0) az utolsó gól.